Rosszhiszeműen levédett védjegy

A Magyar Szabadalmi Hivatal az elmúlt időben több olyan döntést is hozott védjegybejelentések rosszhiszeműsége tárgyában, ahol a határozat indokolása ugyanazzal az elméleti okfejtéssel vezeti be a konkrét ügyre vonatkozó értékelést. E döntéseknél minden alkalommal a Fővárosi Bíróság egy döntését idézi, mely az ügyszám alapján (3.Pk.23.980/2004) nem a legfrissebb döntések egyike, emellett nem is állta ki a fellebbviteli bíróság (az Ítélőtábla) próbáját. E döntésre hivatkozva a Hivatal minden esetben két körülményt vizsgál: tudott-e a bejelentő a „korábbi megjelölésről”, illetve bizonyítható-e a bejelentéskori csalárd, tisztességtelen szándéka.

Feltételezzük, hogy a fenti bírósági döntés valóban megalapozott volt, azonban a Hivatal fenti hivatkozásából úgy tűnik, hogy nem veszi figyelembe a Hivatal az utóbbi évek fejleményeit, az utóbbi években kikristályosodott elveket. Az alábbiakban megpróbáljuk ezeket összefoglalni a magyar és az európai joggyakorlat alapján. Mi tehát a rosszhiszeműség jogi fogalma?
 
 
I. A bírói gyakorlat alapelvei

Nehéz dolgunk van, ugyanis általános, minden ügyre egyformán alkalmazható elv kevés van. Ezek véleményünk szerint az alábbiak:
 

1. A rosszhiszeműség megállapításának tartalmi előfeltételeit a törvény nem határozza meg, ezért azt mindig a konkrét tényállás alapján kell megítélni. Minden esetben vizsgálandók a bejelentés konkrét körülményei, és az eset összes körülményét figyelembe kell venni.

Ld.:
EBH 2002. 639 [Legf. Bír. Pkf. IV. 24.838/2000. sz.; ALOHA-ügy]
FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]
FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]
FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

Nem lehet tehát elvi éllel definiálni a rosszhiszeműség fogalmát. A joggyakorlat kimunkál általános szempontokat, ezek azonban csupán támpontot adhatnak.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

Téves a rosszhiszeműség jelentéstartamának leszűkítése arra a körülményre, miszerint a védjegybejelentő akkor (és kizárólag akkor) jár el rosszhiszeműen, ha úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet.

Ld.:
LB-H-PJ-2009-105. [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.357/2008/7.; ZIZI-ügy]
FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

 

2. Kézenfekvő a rosszhiszeműség abban az esetben, ha bizonyított, hogy a bejelentő úgy lajstromoztatta a megjelölést, hogy tudott annak mást megillető jogáról. Az esetek többségében azonban ez a tudati viszony tényszerűen nem bizonyítható. Lehetséges azonban egy ésszerű és életszerű üzleti viselkedési normához viszonyítani a jogosult eljárását, amelynek eredményeként levonható következtetés arra, hogy adott körülmények között a piac szereplőitől elfogadható körültekintő üzleti magatartást tanúsított-e.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

A bejelentőnek a releváns időpontban fennálló szándéka olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni.

Ld. ECJ C-529/07 sz. döntés, LINDT-ügy

 

3. A védjegybejelentés akkor is rosszhiszemű, ha
- a bejelentő a védjegyet olyan célra kívánja felhasználni, amely a jogintézménynek a rendeltetésével nem összeegyeztethető;
- a bejelentő valódi szándéka a védjegyoltalommal való visszaélés lehetőségének a megteremtése (és e körben nem szükséges a tényleges sérelem, elegendő annak az elvi lehetősége).

Ld.:
LB-H-PJ-2008-161 [Legf. Bír. Pfv.IV.21.149/2007/6. szám; AKNESOL -ügy]
FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]
FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]
FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]
ECJ C-529/07 sz. döntés, LINDT-ügy
valamint az ICE-ügy [Fővárosi Bíróság 1. Pk. 22.792/2008; ld. dr. Vida Sándor cikke az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009. decemberi számában].

 

4. Amennyiben a bejelentés rosszhiszemű - mint abszolút lajstromozást kizáró, illetőleg törlési ok -, úgy a rosszhiszeműség az árujegyzék valamennyi áruja, illetőleg szolgáltatása tekintetében fennáll.

Ld. FIT-H-PJ-2007-238 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.887/2007/4.; „ALDI 2” ügy]

 

5. Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége annak alapján, hogy a védjegyében egy leíró jellegű szóelemet tüntet fel.

Ld. FIT-H-PJ-2008-360 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.305/2008/4.; TVO ÖV-ügy]

 

6. Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége önmagában annak alapján, hogy a védjegyében olyan elemet használ egy megkülönböztető képességgel rendelkező elem mellett, aminek a használata a védjegybejelentés időpontjában az érintett piacon elterjedt.

Ld. FIT-H-PJ-2008-473 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.211/2008/6.; D-SODA-ügy]

 

7. A kellő gondosság elmulasztása önmagában nem eredményezheti a rosszhiszemű bejelentés megállapítását.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

 
II. Példák a rosszhiszeműségre

A fentiekben tehát olyan elveket soroltunk fel, amelyek minden védjegyügyben alkalmazhatóak. A továbbiakban a joggyakorlat alapján olyan tényállásokat veszünk sorra, ahol a bíróság szerint az ügy körülményei alapján megállapítható volt a rosszhiszeműség.

Az ítélkezési gyakorlat szerint általában akkor rosszhiszemű a védjegybejelentő eljárása, ha
- úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet,
- illetőleg ha valaki úgy tesz védjegybejelentést, hogy a mást megillető jog létezéséről tudott vagy arról kellő gondosság elmulasztása miatt nem szerzett tudomást, de nem ez utóbbira, a kellő körültekintés hiányára alapozta a döntését.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

 

1. Több jogeset is foglalkozik azzal az esettel, amikor a védjegybejelentő úgy teszi meg a bejelentést, hogy a levédeni kívánt megjelölést a bejelentés időpontját megelőzően többen is használták az érintett piacon, illetve a védjegy bejelentője egyáltalán nem használta azt, hanem épp a védjegybejelentő versenytársa volt a korábbi használó.
 

1.1.
Az egyik ilyen ügyben a megjelölést a kérelmező [a védjegy törlését kezdeményező fél, az adott ügyben egy kft.] és az ellenérdekű fél [a védjegy bejelentője, egy betéti társaság] szoros gazdasági együttműködésben, több éves munkával tette széles körben ismertté. A megjelölést a kft. későbbi alapítóinak mindegyike - köztük az ellenérdekű fél beltagja is – használta. A márkanév ismertségének kialakulása azonban nem csak az ellenérdekű félhez kötődött: az ellenérdekű fél beltagjának és egyben a Kft. tagjainak közös gazdasági tevékenysége által vált ismertté az utóbb védjegyoltalomra bejelentett megjelölés. A bíróság az adott ügyben a társasági jog szabályaira hivatkozva állapította meg, hogy „a társaság egyik tagját sem illeti meg az a jogosultság, hogy saját személyében vagy saját maga által alapított gazdasági társaság útján a kérdéses megjelölést kisajátítsa, arra kizárólagos hasznosítási jogot védjegyoltalom által szerezzen”. Az ellenérdekű fél védjegybejelentése, amelynek alapján a megjelölésre egyedül igényelt kizárólagos jogot, rosszhiszemű volt.

Ld.: EBH 2002. 639 [Legf. Bír. Pkf. IV. 24.838/2000. sz.; ALOHA-ügy]

 

1.2.
Hasonló eredményre jutott a Fővárosi Ítélőtábla abban az ügyben, ahol a szembenálló felek közös társaságot nem alapítottak, de a megjelölés párhuzamos használata mellett az is megállapítható volt, hogy a bejelentő tudott a párhuzamos használatról, és a védjegyet nem rendeltetésének megfelelően (saját termékének védelmében) kívánta felhasználni, hanem a párhuzamos használóval szemben, kényszerítő eszközként.

A lajstromozási eljárás megindítása előtt a felek (valamint a törlést kérelmező ellenérdekű fél üzlethálózatához tartozó – az eljárásban részt nem vevő – üzletek) egymás mellett, egymás tudtával, párhuzamosan használták az adott megjelölést. A használat a védjegy bejelentőjének tudtával történt, aki ez ellen soha nem lépett fel, holott tudnia kellett, hogy a megjelölés ismertségét, megkülönböztető képességét az ellenérdekű fél használata is befolyásolta, ami a bíróság szerint megalapozta az ellenérdekű fél kérelmezőtől független jogait. A védjegyoltalomból folyó kizárólagos jogosultságból következően pedig a kérelmezőnek (azaz a védjegyjogosultnak) a védjegybejelentéskor tudnia kellett, hogy a védjegyoltalommal mindenkit, így az ellenérdekű felet és üzlethálózatának tagjait is el fogja zárni a megjelölés használatától. A védjegy jogosultja rosszhiszeműségét a fellebbezésben is megerősítette annak előadásával, hogy a megszerzett védjegyoltalom alapján csak akkor lépett fel az ellenérdekű féllel szemben, amikor a viszonyuk megromlott. Azzal ugyanis, hogy a megszerzett védjegyoltalmat a megromlott viszonyban az ellenérdekű féllel szemben tárgyalási alapként kívánta felhasználni, lényegében azt adta elő, hogy az oltalommal megszerzett kizárólagos jogait eszközül kívánta használni az ellenérdekű féllel folytatott tárgyalások során.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]
 
A fenti ügynek külön érdekessége, hogy a Fővárosi Bíróság az ügyben nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ki volt a korábbi tényleges használó. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság véleménye az volt, hogy valamely megjelölés használatára kizárólagos jogot a védjegybejelentéssel lehet szerezni, az ezt megelőzően történt tényleges használatból nem keletkezik kizárólagos jogosultság.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]

 

1.3.
A ZIZI-ügyben ugyancsak arra tekintettel állapította meg a bíróság a bejelentő rosszhiszeműségét, hogy a védjegy bejelentője úgy kívánt kizárólagos jogot szerezni a megjelölésre, hogy tudott arról: a törlést kérelmező fél már a védjegybejelentés előtt használta a megjelölést termékeinek elnevezésében.

A kérelmező, mint szállító és az ellenérdekű fél [a védjegy jogosultja], mint megrendelő között 2000. március 10-én létrejött keretszerződés alapján nyilvánvaló volt, hogy az ellenérdekű fél már 2000. márciusában ismerte a kérelmező „Zizi-rock" elnevezésű termékét, így a védjegybejelentés megtételekor (2003. június 25.) tisztában volt azzal, hogy hasonló megjelöléssel a kérelmező már gyárt cukordrazsé terméket, lajstromozás nélkül használta a megjelölést belföldön. A védjegyoltalom kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosult számára a védjegy használatára, az ellenérdekű fél által megszerezni kívánt oltalom ezért alapot adhat a kérelmező használata elleni fellépésre. A kizárólagos jog megszerzésére irányuló szándék mindenképpen tisztességtelennek minősül a piacon korábbtól fogva jelen lévő versenytárssal szemben.

Ld.: FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

 

1.4.
Bár a bíróságok egyes döntései nem elérhetőek a nyilvánosság számára, a szakmai folyóiratok alapján további hasonló ügyei is voltak az Ítélőtáblának. Dr. Vida Sándor cikke az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009. decemberi számában a következőket említi:

A MOZAIK-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 25.575/2006) a kérelmező (a védjegy bejelentője) nem tette vitássá, hogy a védjegybejelentését megelőzően ismerte az ellenérdekű fél megjelölését. Védekezése, miszerint a védjegy lajstromozásával próbált az új cége piaci érdekei számára védelmet szerezni az ellenérdekű féllel szemben, nem volt megfelelő kimentési ok a bejelentés rosszhiszeműsége alól, mert ezzel nem cáfolta azt a körülményt, miszerint tudomással bírt arról, hogy a megjelölést az ellenérdekű fél hosszabb ideje használta cégnevében és áruinak jelzésére, megkülönböztetésére és ennek ellenére kívánta a maga számára a védjegyoltalmat megszerezni.

Az AGRE-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 26.168/2007) az Ítélőtábla azt állapította meg, hogy a rosszhiszeműség megítéléséhez nem szükséges, hogy a védjegyet Magyarországon is használják, és nincs jelentősége annak sem, hogy a korábbi használó az érintett termékek forgalmazását is magában foglaló üzletágát szerződéssel átruházta-e. Az adott ügyben elégséges volt annak a ténye, hogy a törölni rendelt védjegy bejelentője alkalmazottja volt azoknak a gazdasági társaságoknak, amelyek a védjegyet termékeiken használták, ennélfogva tudta, hogy a megjelölés nem őt illeti. A csalárd, tisztességtelen szándékot pedig önmagában megalapozza a védjegybejelentéssel elérni kívánt cél, a kizárólagos jogok megszerzésével a versenytársak kizárása a hazai piacon a megjelölés használatából.
 
A HAGA-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 21.366/2003) a bejelentés rosszhiszemű volt, mert a fél annak ellenére tett saját nevében védjegybejelentést, hogy tudta: az adott megjelölést más már használja áru jelzésére, megkülönböztetésére. A mást illető megjelölésnek nem kell védjegyoltalommal rendelkeznie, megvalósulhat a sérelem pl. logóra vagy cégnévre is.

 

1.5. Ugyancsak rendeltetésellenes (és ezáltal rosszhiszemű) volt a védjegy bejelentése abban az ügyben, ahol a megjelölés használója az érintett termékre vonatkozó hasznosítási szerződés [értsd: szabadalmi licencszerződés] megszűnésének lehetőségét látva, saját részére védjegybejelentést tett. A védjegy bejelentőjének a szándéka a védjegyoltalom megszerzésével nem a termék piaci védelme volt, hanem a szerződés [értsd: szabadalmi licencszerződés] megszűnésének lehetősége miatt így kívánta megteremteni állítólagos beruházásai megtérülésének jogi feltételeit.

Ld.: LB-H-PJ-2008-161 [Legf. Bír. Pfv.IV.21.149/2007/6. szám; AKNESOL -ügy]

 

2. A rosszhiszemű bejelentések másik csoportjában a védjegy bejelentője a magyarországi lajstromozás hiányát kihasználva kívánta lajstromozni másnak a cégnevében, termékein használt megjelölését (külföldön védjegyoltalom alatt álló védjegyét) a saját maga számára.
 

2.1.
Az ALDI-ügyben a törlést kezdeményező ellenérdekű fél a bejelentés időpontjában jogosultja volt egy olyan ábrás védjegynek, amelynek színvilága és a speciális grafikával kialakított „A” betűje teljesen azonos volt a támadott védjeggyel, az árujegyzékek azonban eltérőek voltak. A védjegy bejelentője (az adott ügyben „kérelmező”, egy magyar cég) az „A” betű alatt „ALDI” feliratot tartalmazó ábrás megjelölést már 1999. májusában bejelentette, illetőleg ugyanekkor olyan más speciális grafikai kialakítású „A” betűt és  „ALDI” feliratot tartalmazó ábrás megjelölést is bejelentett lajstromozása, amely a törlést kezdeményező ellenérdekű fél későbbi közösségi védjegybejelentésének ábrás elemével egyező.
 
A bíróság szerint kizárt a véletlen egybeesés lehetősége, nem lehetett puszta véletlen az időben egymáshoz közel álló és az ellenérdekű felek logójaként, illetőleg ábrás védjegyeként már ismert ábrás megjelöléssel azonos kérelmezői védjegyek bejelentése. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ismerte a név és az ahhoz kapcsolódó ábrák eredeti forrását, és azzal a ténnyel is tisztában volt, hogy ez mást illet. Az ellenérdekű feleknek ugyan nem sikerült bizonyítania azt, hogy a kereskedelmi bolthálózattal, egyéb kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos tevékenységük nemcsak Németország különböző területein, hanem Magyarországon is közismertek voltak a védjegybejelentés időpontjában (mivel a bolthálózat csak ezt követő időpontban jelent meg Magyarországon), de a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a kérelmező (a magyar védjegy rosszhiszemű bejelentője) tudott arról, hogy a megjelölés más szellemi terméke.


Nem fogadta el a bíróság a kérelmezőnek azt az érvelését, hogy a védjegybejelentés azért sem volt visszaélésszerű, mert az ellenérdekű felek jóhiszemű magyarországi jogszerzését, más szolgáltatási osztályban történő piacra jutását nem akadályozta. Az ítélkezési gyakorlatra utalva rámutatott arra, hogy a rosszhiszeműség megállapításához nem szükséges a közvetlen piacra lépést megakadályozni, elegendő annak csupán az elvi lehetősége.
 
Az Ítélőtábla a fentieket azzal egészítette ki, hogy nem elegendő a védjegybejelentés jóhiszeműségének igazolásához önmagában az a körülmény, hogy a más javára oltalom alatt álló korábbi elsőbbségű, és a támadott védjegyben szereplő ábrával lényegileg megegyező védjegy nem minősül a bejelentés időpontjában Magyarországon közismertnek, illetőleg a korábbi védjegy a kérelmezői védjegy árujegyzékétől eltérő áruosztályokban áll oltalom alatt.
 
Helyesen mérlegelte az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező közel egy időben tett védjegybejelentései - a tárgyi védjeggyel együtt - olyan megjelöléseket tartalmaznak, amelyek a külföldön már évtizedek óta működő ellenérdekű felek által az üzletlánc elnevezéseként, illetőleg azzal kapcsolatban használt megjelöléssel azonosak vagy azokhoz nagyfokú hasonlóságot mutatnak.
 
A kérelmező eljárása az adott körülmények között nem tekinthető jóhiszeműnek és tisztességesnek. A tisztességtelen szándék is megvalósult azzal, hogy a kérelmező a korábbi védjegy adott szolgáltatási osztályokban történő magyarországi lajstromozásának és a forgalmazásnak a hiányát kihasználva szerezte meg a védjegyoltalmat. Súlytalannak bizonyult a kérelmezőnek azon érvelése, hogy nem volt bizonyított a megjelölés magyarországi közismertsége a védjegy bejelentése idején.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

 

2.2.
Hasonló volt a tényállás a COMPAL-ügyben. Az Ítélőtábla által jóváhagyott döntésben a Fővárosi Bíróság életszerűtlennek minősítette, hogy a notebook forgalmazásával foglalkozó kérelmező (a védjegy rosszhiszemű bejelentője) a védjegybejelentés időpontjában ne ismerte volna az ugyanezen a piacon jelen lévő, 1984-ben alapított külföldi cég nevét, és nem volt hihető azon előadás, hogy a fantáziaszót a kérelmező találta ki. Az ügy körülményeiből levonható volt az a következtetés, hogy a számítógép-alkatrészek beszerelésével foglalkozó kérelmezőnek a védjegybejelentés időpontjában ismernie kellett a számítástechnika piacán közel 20 éve jelen lévő tajvani céget, amely az alkatrészek beszereléséhez szükséges számítógép vázát gyártotta és forgalmazta.
 
Az Ítélőtábla az érvelést a következőkkel egészítette ki: a forgalmazásnak nem feltétele, hogy a forgalmazási láncolatban részt vevő javára a megjelölés védjegyként oltalom alatt álljon. Mindenképpen tisztességtelennek minősül, ha valaki a magyarországi lajstromozás hiányát kihasználva másnak a cégnevében és a termékeire használt megjelölését a maga számára védjegyként bejelenti. Az ilyen védjegybejelentés ellentétes a védjegyjog céljával, amelynek az a funkciója, hogy az áru adott gyártótól való származását, minőségét jelezze. A kérelmező célja az oltalommal megszerzett kizárólagossággal feltehetően az volt, hogy a külföldi cég termékeit jogszerűen forgalmazó versenytársakat kizárja a hazai piacon a megjelölés használatából. Ezt igazolta az Ítélőtábla szerint a kérelmező fellépése az ellenérdekű fél (a védjegytörlést kérelmező fél) ellen indított védjegybitorlási perben is.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]

Tokaji bor esete tót Marival

A szlovák tokaji borok kapcsán az Európai Bíróság Törvényszéke Magyarország számára hátrányos döntést hozott: nem támadható a szlovák „Tokaj” eredetmegjelölés uniós jegyzékbevétele. Jelen cikk a döntés hátterét világítja meg. Választ kaphatunk arra, hogy jogos volt-e a döntés, jó helyre fordult-e a kormány, van-e még jogorvoslati lehetőség, és mi a tanácsolt teendő.

Tovább

Megegyezésre jutott az Apple és Proview

Az alábbi történet is jól példázza, mennyire fontos időben védjegyeztetni termékeinket mindenhol, ahol később kereskedelmi forgalomba szeretnénk hozni. Az Apple későn lépett – 60 millió dollárja bánja. Pár évvel ezelőtt az Apple és a Proview között vita bontakozott ki az iPad márkanév tulajdonjoga kapcsán. A kínai kormányzati szervek a Proview álláspontját támogatták, melynek értelmében a cég a márkanév jogos használója, míg az APPLE szerint ők már 2009-ben megvásárolták a Shenzen Proview Technology-től a márkanévhez fűződő jogokat. Az Apple az iPad márkanév használati jogát a Proview tajvani leányvállalatától vásárolta meg három évvel ezelőtt 35 000 angol font fejében. A vitát az indította el, hogy a bíróság szerint a felvásárlás nem terjed ki Kína területére. A kínai bíróság decemberi ítéletnek értelmében az iPad márkanév a Proview tulajdona, Kínában az Apple nem értékesítheti az iPad termékeit. Ezt később a sanghaji bíróság korrigálta és az iPad táblagépek visszakerülhettek az üzletek polcaira. Az Apple számára jelentős bevételi forrást jelent a kínai értékesítés, az Amerikai Egyesült Államok után Kína a vállalat második legnagyobb piaca, így a vállalatnak érdekében állt minél hamarabb rendezni a kialakult kellemetlen helyzetet. A Proview eredetileg egy 400 millió dolláros bevételt remélt a márkatulajdonlásról szóló egyeztetésektől, végül kevesebbel is be kellett érnie, hogy adósságait mielőbb rendeznie tudja. Az Apple és Proview végül egy 60 millió dollárnyi összegben állapodott megy, ezzel a pereskedés lezárult, a Proview-t azonban a jelentős tőkeinjekció ellenére is csőd fenyegeti.

Mi a hungarikum?

Hungarikumnak nevezhetjük azokat a jelentős nemzeti értékeket, amelyeket a magyarság meghatározó része nemzeti kincsnek tekint. A hungarikum (hungaricum) kincs, a kincset pedig védeni kell. E tág és nem jogi alapon fogalmazott meghatározást a küszöbön álló jogszabály biztosan pontosítja, a kincset pedig igyekszik majd a jog erejével védeni. A Hungarikum Nemzeti Bizottság fogja majd eldönteni, hogy mit minősít hungarikumnak, és így mit vesz fel a Hungarikumok Nemzeti Gyűjteményébe. A jogalkotó a hungarikumokat elsősorban fogyasztóvédelmi szabályozáson keresztül fogja védeni. A törvénytervezet szerint a „hungarikum” megkülönböztető megjelölés nem rendeltetésszerű használata a fogyasztó megtévesztésének minősül.

Elfogadott törvény hiányában most még csak feltételezhetjük, hogy a hungarikumok három csoportba sorolhatók:

1./ áruk és szolgáltatások, pl. bűvös kocka, Kodály-módszer (lásd 1a, 1b pontok),
2./ földrajzi árujelzők és eredetmegjelölések, pl. Halas, Tokaj (lásd 2. pont),
3./ különleges természeti és egyéb értékek, pl. aggteleki cseppkő; huszár hagyomány.

 

Az 1./ és 2./ csoportba tartozó hungarikum védelmére a szellemi tulajdonvédelem eszköztára is rendelkezésre, ha a hungarikum bizonyos feltételeknek megfelel. A hungarikum védelmére elsősorban a védjegy alkalmas. A védjegy funkcióit Pintz György: „Védjeggyel a csúcsra!” (Pintz és Társai, 2010, 18. lap) (www.vedjeggyelacsucsra.hu) c. műve ismerteti. Eszerint a védjegy feladata többek között: „megkülönböztető funkció, oltalmazó funkció, versenyfunkció, reklámfunkció, minőségjelző funkció, garanciális funkció”. Hungarikumok esetében elsősorban a minőségjelző és garanciális funkció kerül előtérbe.

 

ad 1a/ Általános védjegyoltalom
ad 1b/ Tanúsító védjegyoltalom
ad 2./ Földrajzi árujelző és eredetmegjelölés
Határon átnyúló hungarikumok, illetve külföldi védelem
Önkormányzatok feladata
Élelmiszer hungarikumok – minőségi élelmiszerek védelme 

 

ad 1a/ Általános védjegyoltalom

 

Áruk vagy szolgáltatások esetén a hungarikum nevének eredendően megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie vagy ezt a megkülönböztető képességet intenzív használattal meg kellett szereznie. Így a hungarikum elnevezése eredendően nem lehet „leíró” jellegű, azaz nem állhat kizárólag olyan jelekből vagy adatokból, amelyeket „a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak”.

 

A használattal szerzett megkülönböztető képesség mellett ugyancsak intenzív használattal el is lehet veszíteni a megkülönböztető képességet, ha a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták. Célszerű, ha a védjegyjogosult szakemberhez fordul az optimális használat kialakítása érdekében. Ehhez hasonló körültekintést igényel, ha magát a „hungarikum” szót óhajtják tanúsító védjegyként kezelni.

 

Magát a konkrét hungarikumot mindenképp célszerű védjegyeztetni, ugyanis a védjegy az azonosságon túl tágabb, a joggyakorlat által jól körülhatárolható oltalmi körben védi a megjelölést.

 

ad 1b/ Tanúsító védjegyoltalom

 

Speciális védjegyoltalomnak tekinthetjük a tanúsító védjegyet. A tanúsító védjegy meghatározott minőségű árukat vagy szolgáltatásokat különböztet meg azzal, hogy a minőségüket tanúsítja. Az általános védjeggyel ellentétben a tanúsító védjegyet többen is használhatják, viszont az általános védjeggyel ellentétben – meglepő vagy épp nem meglepő módon – maga a védjegyjogosult és a tőle függő vállalkozás nem használhatja. A tanúsító védjegyhez egy szabályzat is tartozik: aki megfelel-e szabályzatnak, az használhatja a védjegyet. A védjegyjogosultnak kötelessége ellenőrizni a szabályszerű használatot.

 

Hungarikumok esetén a tanúsító védjegy ideálisan egészíti ki a tervezett törvény fogyasztóvédelmi funkcióit. Elsősorban helyi közösségek (régiók, önkormányzatok) élhetnek e lehetőséggel. Ugyanakkor a tanúsító védjegy meglehetősen költséges, ezért egyszerűbb esetekben – szakember segítségével – az olcsóbb általános védjegy eszköztára is alkalmassá tehető hasonló funkcióra.

 

ad 2./ Földrajzi árujelző és eredetmegjelölés

 

A földrajzi árujelző már az ókorban is fontos kereskedelmi funkciót töltött be (libanoni cédrus, toledói penge). „Az eredetmegjelölés a földraji árujelzők top kategóriája!” (i.m. 211. lap, e mű az oltalom hazai és nemzetközi megszerzésének lehetőségeit is ismerteti). A földrajzi árujelző, és ezen belül az eredetmegjelölés a védjegyhez hasonlóan egy vállalkozás áruinak megkülönböztetésére szolgál. A megkülönböztetés azonban nem a név alapján, hanem földrajzi alapon történik. Eredetmegjelölés esetén a földrajzi származáson túl többletkritériumok is befolyásolják a terméket, pl. bizonyos emberi tényezők. Szolgáltatást nem lehet földrajzi alapon védeni. A hungarikumok egy része földrajzi alapon érdemelhet ki védelmet. Fontos megjegyezni, hogy az általános védjeggyel ellentétben az eredetmegjelölés csak a földrajzi névre vonatkozik, nem pedig a termékre. Az eredetmegjelöléshez, földrajzi árujelzőhöz termékjegyzék és részletes termékleírás is tartozik. Hungarikumok esetén nem magát a terméknevet védené az oltalom, hanem a körülírt termékkel kapcsolatos földrajzi helyett.

 

Határon átnyúló hungarikumok, illetve külföldi védelem

 

A hungarikum törvénytervezet a teljes magyarságra kiterjedően óhajtja számba venni és védeni a hungarikumot mint kincset. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a törvény csak az országhatárokon belül lesz érvényes. A határon átnyúló oltalomhoz elsősorban a szellemi tulajdonvédelem eszközei jöhetnek szóba. Célszerű ezért a hungarikumot európai védjegyoltalommal (www.vedjegy.eu) védeni, amely mind Magyarországon, mind a szomszédos EU tagállamokban, így Erdélyben és a Felvidéken is védelmet nyújt. A tanúsító védjegy helyettesítésére az európai együttes védjegy jöhet szóba. Földrajzi árujelzők és eredetmegjelölések területén, ha magyar oltalommal már rendelkezünk – az Európai Bizottság előtti eljárás keretében – európai uniós oltalom megszerzésére is van lehetőség (i.m. 214. lap). E jogok megszerzéséhez nélkülözhetetlen szakember igénybe vétele (pl. www.szabadalmi.hu). Járható út az is, ha a hazai levédésen túl például csak Romániában szerzünk közvetlenül nemzeti úton, magyar szabadalmi ügyvivő közreműködésével védjegyet.

 

Önkormányzatok feladata

 

Az emberek többsége nem Kodály Zoltán, hanem Kovács Zoltán, aki nem önállóan, hanem közösségben hoz létre vagy kezel hungarikumot, nemzeti értéket. Az értékek felismerésében, védelmében ezért a helyi közösségnek, különösen az önkormányzatoknak van feladata. A védelmi stratégiához az új törvényen túl bizonyára pályázati forrást is találnak. Az önkormányzatok jogászainak lesz feladata, hogy első körben segítséget, tanácsot adjanak az oltalomhoz, és felismerjék a hungarikum-oltalom és az ehhez kapcsolódó védjegyoltalom szükségességét és lehetőségeit.

 

Élelmiszer hungarikumok – minőségi élelmiszerek védelme

 

Sajnos maga az oltalom önmagában még kevés. Még a védjegyfigyelés sem elegendő. Szükséges – különösen a mezőgazdasághoz és élelmiszeriparhoz kapcsolódó hungarikumok esetében – a védjegyhez kapcsolódó minőség meghatározása, folyamatos ellenőrzése (tanúsító védjegyeknél ez automatikus elvárás). Az Európai Unióban a termékek szabad áramlása szent (vagy inkább szent tehén); a rosszminőségű, ellenőrizetlen, agyonműtrágyázott terméksereg ellen csak közvetve, tudatos védjegypolitikával lehet megfelelően felvenni a küzdelmet. A minőségbiztosításhoz fontos lenne biztosítani az élelmiszerek nyomon követhetőségét a földtől vagy születéstől az áruházi polcig. A tanúsító védjegy vagy általános védjegy ügyes alkalmazása esetén a minőség megsértőjének a védjegyjog polgári vagy akár bűntető jogi szankciórendszerével is szembe kell néznie. A védjegy a hungarikumok erősebb védelmén túl így az élelmiszer-biztonság, és a hazai termelők érdekeit is védené.

L’Oreal – eBay: 1-0

Az Európai Bíróság pontosítja az online piacteret üzemeltetők felelősségét. A L’Oréal és társai kontra eBay ügyben (C-324/09) az Európai Bíróság szigorította az online piacteret üzemeltető cégek felelősségét a piactéren folyó kereskedelem ellenőrzése kapcsán. Az ügy előzménye, hogy a számos jó hírnevű védjegyet jegyző L’Oréal megelégelte, hogy az eBay a védjegyekkel megegyező kulcsszavakkal irányítja a védjegyeket sértő árukhoz a felhasználókat, illetve, hogy a védjegybitorló termékek kiszűrésére tett erőfeszítéseik nem megfelelőek.

Az esetet tárgyaló angol High Court az Európai Bírósághoz fordult a jogszabályok értelmezéséért, a Bíróság pedig az eddigieknél szigorúbban értelmezte a szabályokat. Rámutatott, hogy maga az online piac üzemeltetője nem használja a védjegyeket, amennyiben csak olyan szolgáltatást nyújt, amelynek keretében ügyfelei védjegyekkel megegyező megjelöléseket jelenítenek meg az oldalon. Ellenben ha olyan segítséget nyújt, amely az eladásra való felkínálások megjelenítésének optimalizálásában vagy azok elősegítésében áll, olyan „tevőleges szerepet” játszik, melynek révén nem hivatkozhat a felelősség alóli mentességére.

Ennek leszögezése után a Bíróság továbbment: egyes esetekben még a „tevőleges szerep” sem szükséges. Amennyiben ugyanis az üzemeltető tudott olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek alapján valamely gondosan eljáró gazdasági szereplőnek fel kellett volna ismernie az online eladásra való felkínálások jogellenességét, haladéktalanul gondoskodnia kell a szóban forgó adatok eltávolításáról vagy az azokhoz való hozzáférés megszüntetéséről. Ha ezt nem teszi meg, felelőssége megállapítható, és kötelezhető arra, hogy intézkedéseket hozzon eladóként tevékenykedő ügyfelei azonosításában.

A Bíróság ezeket a jogokat a nemzeti bíróságok hatáskörébe utalja, felhívva a figyelmet a határozatok hatékonyságára, arányosságára és visszatartó erejükre, továbbá arra, hogy nem képezhetik akadályát a jogszerű kereskedelemnek.

Világ Internetjei Egyesüljetek!

A számítógép-használók jól tudják, hogy minden internetes cím egy konkrét jogi vagy természetes személyt, illetve számítógépet azonosít, hogy a küldött email célba érjen, a weblap mögött pedig a keresett tartalom jelenjék meg. Ez az ún. Internet Protokol-cím vagy röviden IP cím. E bonyolult számokat nehéz megjegyezni, ezért nevekkel, domainokkal helyettesítik. Az első szintű ún. „generic top-level” domainok (gTLD) egy internetes cím utolsó pontjai után lévő betűk, például .com, .net, .eu, .tel, illetve országkódok: .de, .fr, .hu. Ez utóbbiakat Country-Code top-level domainnak (ccTLD) hívjuk. Mindegyik top level domainnak van külön nyilvántartója, azonban magát a top level domaint is nyilván kell tartani. E feladatot tölti be az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers).

Az ICANN kaliforniai székhelyű, az USA kormánytól már egyre inkább függetlenné vált non-profit szervezet. 2010. június végén tartotta Brüsszelben ún. meetingjét, amelyen a világ minden részéről mintegy 1200 szakember jött össze. A szervezet befolyására jellemző, hogy a rendezvényen megjelent és beszédet mondott az Európai Bizottság elnöke is.

A találkozón jelen sorok szerzője is részt vett, így első kézből számolhat be az újdonságokról.

Jelenleg az országok számának megfelelő ccTLD és 22 gTLD és van forgalomban top-level domainként. Ez azonban változni fog a közeljövőben.

A közelmúltban engedélyezték a nem-latin karakterű ccTLD-k bevezetését. Első fázisban Egyiptom, Szaud-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok és Oroszország kapott engedélyt arab, illetve cirill ABC szerinti domainok bevezetésére. Hamarosan Kína és Thaiföld következik.

A következő évben a gTLD jelentősebb változás előtt áll. Tőkeerős szervezetek, személyek újabb gTLD-ket kezdeményezhetnek, például .canon a Canon cégé .berlin Berliné lehet. A feltételek szigorúak lesznek, az elbírálási folyamat 1-3 év lesz. A pályázati díj 185.000 USD, a hiánypótlási díj 120.000 USD, az évi fenntartási díj minimális, fix díja 25.000 USD. A költségeket egyéb szolgáltatási díjak növelik.

Az Obama adminisztráció már nem gyakorol nyomást az ICANN-re szex ügyben, ezért az .xxx gTLD engedélyezése a legközelebbi ICANN elnökségi ülésen várható. Az ICANN-nek továbbá megszűnt a jelentési kötelezettsége az US Department of Commerce felé, amely a szervezet nemzetközivé válását hozza magával. Szó esett még a domain név szerverek biztonságának növeléséről (DNSSEC), a közelmúltban például az .org domainok személyes-adat lopását gátló védelmet kaptak.

Buda-ítélet – veszélyben a budai vendéglők?

Egy spanyol kereskedelmi bíróság a közösségi védjegybíróság jogkörében eljárva nemrégen úgy határozott, hogy a Barcelonában található „Buda Restaurant” bitorolja a híres párizsi Buddha Bar nevű vendéglátóegység tulajdonosának közösségi védjegyeit, és rekordösszegű, mintegy 117 millió forintnak megfelelő kártérítést köteles megfizetni a francia cégnek. A franciáknak két szóvédjegye van: „Buda Bar” és „Buddha Bar”, ezeket sértette meg a spanyol étterem azáltal, hogy a „BUDDHA BARCELONA” és a „BUDA BARCELONA” megjelöléseket, illetve Buddha (a vallásalapító és vallási szimbólum, spanyolul: „Buda”) képét használta megkülönböztető jelzőként. Ugyancsak jogsértőnek minősítették azt, hogy a spanyol cég a „budarestaurante.com” domaint használta.

Mint minden védjegybitorlásnál, az alperes céget itt is eltiltották a megjelölések további használatától. A 2009 decemberében hozott ítélet újdonsága a nagy összegű vagyoni kártérítés, amelyet úgy számolt ki a bíróság, hogy az étterem működésének öt éve alatt elért forgalmát vették alapul, és ennek 3%-át ítélték meg elmaradt licencdíj (elmaradt haszon) címén, további 1,5%-át pedig kártérítésként, mivel a védjegy integritása, jó híre sérült.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a párizsi exkluzív étterem, a Buddha Bár tulajdonosai javára nagyobb összegű kártérítést ítéltek meg védjegybitorlás címén. Egy madridi szórakozóhely tulajdonosai 106 millió forintnak, míg egy mallorcai koktélbár üzemeltetőinek négy és fél millió forintnak megfelelő összeget kellett fizetnie a név használatáért.

Az ügy másik érdekessége a közösségi védjegyek természetében rejlik: a közösségi védjegyek az EU minden tagállamában, így Magyarországon is érvényesek. Nem kétséges, hogy fővárosunk nyugati felében sok étterem és egyéb vendéglátóegység használja a „Buda” szót nevében vagy hirdetéseiben. Bízzunk benne, hogy e vállalkozásoknak nem kell majd perek és kártérítések sorozatával megküzdenie

 

forrás: www.expansion.com / Mercedes Serraller