Mi a hungarikum?

Hungarikumnak nevezhetjük azokat a jelentős nemzeti értékeket, amelyeket a magyarság meghatározó része nemzeti kincsnek tekint. A hungarikum (hungaricum) kincs, a kincset pedig védeni kell. E tág és nem jogi alapon fogalmazott meghatározást a küszöbön álló jogszabály biztosan pontosítja, a kincset pedig igyekszik majd a jog erejével védeni. A Hungarikum Nemzeti Bizottság fogja majd eldönteni, hogy mit minősít hungarikumnak, és így mit vesz fel a Hungarikumok Nemzeti Gyűjteményébe. A jogalkotó a hungarikumokat elsősorban fogyasztóvédelmi szabályozáson keresztül fogja védeni. A törvénytervezet szerint a „hungarikum” megkülönböztető megjelölés nem rendeltetésszerű használata a fogyasztó megtévesztésének minősül. Elfogadott törvény hiányában most még csak feltételezhetjük, hogy a hungarikumok három csoportba sorolhatók:

1./ áruk és szolgáltatások, pl. bűvös kocka, Kodály-módszer (lásd 1a, 1b pontok),
2./ földrajzi árujelzők és eredetmegjelölések, pl. Halas, Tokaj (lásd 2. pont),
3./ különleges természeti és egyéb értékek, pl. aggteleki cseppkő; huszár hagyomány.

Az 1./ és 2./ csoportba tartozó hungarikum védelmére a szellemi tulajdonvédelem eszköztára is rendelkezésre, ha a hungarikum bizonyos feltételeknek megfelel. A hungarikum védelmére elsősorban a védjegy alkalmas. A védjegy funkcióit Pintz György: „Védjeggyel a csúcsra!” (Pintz és Társai, 2010, 18. lap) (www.vedjeggyelacsucsra.hu) c. műve ismerteti. Eszerint a védjegy feladata többek között: „megkülönböztető funkció, oltalmazó funkció, versenyfunkció, reklámfunkció, minőségjelző funkció, garanciális funkció”. Hungarikumok esetében elsősorban a minőségjelző és garanciális funkció kerül előtérbe.

ad 1a/ Általános védjegyoltalom
ad 1b/ Tanúsító védjegyoltalom
ad 2./ Földrajzi árujelző és eredetmegjelölés
Határon átnyúló hungarikumok, illetve külföldi védelem
Önkormányzatok feladata
Élelmiszer hungarikumok – minőségi élelmiszerek védelme 

ad 1a/ Általános védjegyoltalom

Áruk vagy szolgáltatások esetén a hungarikum nevének eredendően megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie vagy ezt a megkülönböztető képességet intenzív használattal meg kellett szereznie. Így a hungarikum elnevezése eredendően nem lehet „leíró” jellegű, azaz nem állhat kizárólag olyan jelekből vagy adatokból, amelyeket „a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak”.

A használattal szerzett megkülönböztető képesség mellett ugyancsak intenzív használattal el is lehet veszíteni a megkülönböztető képességet, ha a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták. Célszerű, ha a védjegyjogosult szakemberhez fordul az optimális használat kialakítása érdekében. Ehhez hasonló körültekintést igényel, ha magát a „hungarikum” szót óhajtják tanúsító védjegyként kezelni.

Magát a konkrét hungarikumot mindenképp célszerű védjegyeztetni, ugyanis a védjegy az azonosságon túl tágabb, a joggyakorlat által jól körülhatárolható oltalmi körben védi a megjelölést.

ad 1b/ Tanúsító védjegyoltalom

Speciális védjegyoltalomnak tekinthetjük a tanúsító védjegyet. A tanúsító védjegy meghatározott minőségű árukat vagy szolgáltatásokat különböztet meg azzal, hogy a minőségüket tanúsítja. Az általános védjeggyel ellentétben a tanúsító védjegyet többen is használhatják, viszont az általános védjeggyel ellentétben – meglepő vagy épp nem meglepő módon – maga a védjegyjogosult és a tőle függő vállalkozás nem használhatja. A tanúsító védjegyhez egy szabályzat is tartozik: aki megfelel-e szabályzatnak, az használhatja a védjegyet. A védjegyjogosultnak kötelessége ellenőrizni a szabályszerű használatot.

Hungarikumok esetén a tanúsító védjegy ideálisan egészíti ki a tervezett törvény fogyasztóvédelmi funkcióit. Elsősorban helyi közösségek (régiók, önkormányzatok) élhetnek e lehetőséggel. Ugyanakkor a tanúsító védjegy meglehetősen költséges, ezért egyszerűbb esetekben – szakember segítségével – az olcsóbb általános védjegy eszköztára is alkalmassá tehető hasonló funkcióra.

ad 2./ Földrajzi árujelző és eredetmegjelölés

A földrajzi árujelző már az ókorban is fontos kereskedelmi funkciót töltött be (libanoni cédrus, toledói penge). „Az eredetmegjelölés a földraji árujelzők top kategóriája!” (i.m. 211. lap, e mű az oltalom hazai és nemzetközi megszerzésének lehetőségeit is ismerteti). A földrajzi árujelző, és ezen belül az eredetmegjelölés a védjegyhez hasonlóan egy vállalkozás áruinak megkülönböztetésére szolgál. A megkülönböztetés azonban nem a név alapján, hanem földrajzi alapon történik. Eredetmegjelölés esetén a földrajzi származáson túl többletkritériumok is befolyásolják a terméket, pl. bizonyos emberi tényezők. Szolgáltatást nem lehet földrajzi alapon védeni. A hungarikumok egy része földrajzi alapon érdemelhet ki védelmet. Fontos megjegyezni, hogy az általános védjeggyel ellentétben az eredetmegjelölés csak a földrajzi névre vonatkozik, nem pedig a termékre. Az eredetmegjelöléshez, földrajzi árujelzőhöz termékjegyzék és részletes termékleírás is tartozik. Hungarikumok esetén nem magát a terméknevet védené az oltalom, hanem a körülírt termékkel kapcsolatos földrajzi helyett.

Határon átnyúló hungarikumok, illetve külföldi védelem

A hungarikum törvénytervezet a teljes magyarságra kiterjedően óhajtja számba venni és védeni a hungarikumot mint kincset. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a törvény csak az országhatárokon belül lesz érvényes. A határon átnyúló oltalomhoz elsősorban a szellemi tulajdonvédelem eszközei jöhetnek szóba. Célszerű ezért a hungarikumot európai védjegyoltalommal (www.vedjegy.eu) védeni, amely mind Magyarországon, mind a szomszédos EU tagállamokban, így Erdélyben és a Felvidéken is védelmet nyújt. A tanúsító védjegy helyettesítésére az európai együttes védjegy jöhet szóba. Földrajzi árujelzők és eredetmegjelölések területén, ha magyar oltalommal már rendelkezünk – az Európai Bizottság előtti eljárás keretében – európai uniós oltalom megszerzésére is van lehetőség (i.m. 214. lap). E jogok megszerzéséhez nélkülözhetetlen szakember igénybe vétele (pl. www.szabadalmi.hu). Járható út az is, ha a hazai levédésen túl például csak Romániában szerzünk közvetlenül nemzeti úton, magyar szabadalmi ügyvivő közreműködésével védjegyet.

Önkormányzatok feladata

Az emberek többsége nem Kodály Zoltán, hanem Kovács Zoltán, aki nem önállóan, hanem közösségben hoz létre vagy kezel hungarikumot, nemzeti értéket. Az értékek felismerésében, védelmében ezért a helyi közösségnek, különösen az önkormányzatoknak van feladata. A védelmi stratégiához az új törvényen túl bizonyára pályázati forrást is találnak. Az önkormányzatok jogászainak lesz feladata, hogy első körben segítséget, tanácsot adjanak az oltalomhoz, és felismerjék a hungarikum-oltalom és az ehhez kapcsolódó védjegyoltalom szükségességét és lehetőségeit.

Élelmiszer hungarikumok – minőségi élelmiszerek védelme

Sajnos maga az oltalom önmagában még kevés. Még a védjegyfigyelés sem elegendő. Szükséges – különösen a mezőgazdasághoz és élelmiszeriparhoz kapcsolódó hungarikumok esetében – a védjegyhez kapcsolódó minőség meghatározása, folyamatos ellenőrzése (tanúsító védjegyeknél ez automatikus elvárás). Az Európai Unióban a termékek szabad áramlása szent (vagy inkább szent tehén); a rosszminőségű, ellenőrizetlen, agyonműtrágyázott terméksereg ellen csak közvetve, tudatos védjegypolitikával lehet megfelelően felvenni a küzdelmet. A minőségbiztosításhoz fontos lenne biztosítani az élelmiszerek nyomon követhetőségét a földtől vagy születéstől az áruházi polcig. A tanúsító védjegy vagy általános védjegy ügyes alkalmazása esetén a minőség megsértőjének a védjegyjog polgári vagy akár bűntető jogi szankciórendszerével is szembe kell néznie. A védjegy a hungarikumok erősebb védelmén túl így az élelmiszer-biztonság, és a hazai termelők érdekeit is védené.

Pintz György