Védjegyportál
 
Védjeggyel a csúcsra - ízelítő a könyvből
Védjeggyel a csúcsraA jogszabályok bábeli nyelvzavara miatt más-más nyelven kell szólni vállalkozókhoz és védjegyjogban jártasabb szakemberekhez, ügyvédekhez. Pintz György frissen megjelent könyve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az európai védjegyjogról szóljon könnyedén, érthetően a vállalkozókhoz, és ezen alapra építve, nemzetközi jogeseteket is bemutatva az ügyvédekhez.

Egy jó termék önmagában gyakran kevés. Azt el is kell tudni adni és a piaci pozíciónkat megvédeni. Különösen az Európai Unióban, ahol hiába vagyunk már egyenjogúak, ha ezt a jogot nem ismerjük kellően. A cél azonban ennél több: az egyenrangúság, azaz minél jobb nevet találjunk termékeinknek, szolgáltatásainknak, és minél hatékonyabban tudjuk védeni védjegyeinket, piaci érdekeinket. Könyvünk segítséget nyújt a márkanévnek a jog eszközeivel történő levédéséhez.

A "Védjeggyel a csúcsra" könyvből kedvcsinálóként alábbiakat idézzük (további részletek találhatók a "Védjegy könnyedén" menüpont alatt).
Védjeggyel a csúcsra? Nem túlzás ez? A Coca Cola cég piaci értékének közel 70 %-át a védjegy adja. És ez több híres cégről is elmondható. De mikor lesz az én cégem Coca Cola vagy BMW? Feltehetőleg soha! Okos névadással és ügyes védjegypolitikával azonban megelőzhetjük versenytársainkat! És nem csak hazánkban, hanem egész Európában! Kis nemzet polgáraként se legyen kisebbrendűségi érzésünk! Más országokban sem értenek jobban hozzá, külföldi versenytársaink sem tudnak többet!

 
TRADE MARK GENEZIS
avagy a védjegy teremtése

Védjegy a kezdetek óta„Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik” (Ter. 2. 19.) Aztán lett este és lett reggel – sok milliószor. Az ember benépesítette a Földet, és mindennek nevet adott.
Egyszer aztán felbátorodva így szólt az ember az Úrhoz:
- Uram! Igazságos-é, hogy azt a szerszámot is baltának hívjuk, amely vizet fakaszt a sziklából, és azt is, aminek az első suhintásra lerepül a feje?
Mondá erre az Úr:
- Azonosítsd a baltákat és minden termékedet számmal, azok rendje és faja szerint! Jelölje az első szám a nemzetséget, a többi a műhelyt és a terméket!
Így is lett. Minden termék külön számot kapott, az ember azonban csak tovább elégedetlenkedett.
- Uram! Szolgád teljesítette parancsodat! Számmal láttam el a föld minden javát a sarutól a csirkeszárnyig, sőt még fekete vonalakat is húztam a számok fölé. Az emberek még mindig szar-vasi baltát vesznek toledói acél helyett.
- Hű voltál a számokkal és vonalkódokkal, ezért többet bízok rád, de feltételt is szabok. Megengedem, hogy a műhelyek védett nevet adjanak termékeiknek, azok rendje és faja szerint! Egy névtől azonban eltiltalak, bármit is mond később kígyó vagy zugügyvéd! Ez a név pedig az, aminek most nevezed a terméket. Az alma nem lehet alma, a balta nem lehet balta, a saru nem lehet saru. Hívhatod Adidasnak, Nike-nak vagy aminek akarod, de a saru szó nem lehet védett. Ezt azon gyermekeimnek tartom fenn, akiknek nincs védett nevük.
- Hogyan történjék mindez, hiszen ügyvédet nem ismerek?
- Hozz létre 42 rendet, amelyhez sorolj be mindent, aminek csak nevet kívánsz adni!
- Uram, bocsásd meg mohóságomat! De mi lesz, ha nem elég a 42 rend?
- Akkor kapsz még hozzá hármat, vagy akár többet is, de most érd be ennyivel!
- Hozz létre minden nemzetségedben egy Hivatalt, amely parancsom végrehajtását ellenőrzi! Aki abszolút parancsomat megszegi, annak neve vetessék a gyehenna tüzére! Aki olyan nevet használ egy nemzetségben, annak rendje és faja szerint, amely név mást illet, annak neve és összes terméke vetessék a gyehenna tüzére! Jogot adok neked, hogy törvényt alkoss parancsom végrehajtására.
- Legyen Uram akaratod szerint!
- De ne hidd, hogy az egekbe emelkedsz! Összezavarom törvényeidet nemzetségek szerint, és összezavarom nyelvedet termékeid szerint. Csak néhány kiválasztottnak engedem meg, hogy tisztán lássák abszolút parancsaimat és relatív törvényeidet. Akik megtartják parancsaimat, azoknak új jelet adok, a karikás ® betűt. Tízéves védelmi szövetséget ígérek nekik, sőt, ha parancsaimat megtartva használják a védett nevet, megújítom szövetségemet újabb 10-10 évre.     
védjegy genezis
- Uram, hogy nevezzük el ezt az új védett nevet?
- Hogy hívnak fiam?
- Tádé fia, Márk vagyok.
- Használd te is az „R” jelet! Legyen neve T®ádé Márk! Vagy inkább Trade Mark!

 

Pintz György
Európai Szabadalmi és Védjegy Ügyvivő

 

Tokaji bor esete tót Marival

Léphaft Pál karikatúrája Kde bolo, tam bolo, azaz egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, ott, ahol a kurta farkú malac krumpliföldet túrt, élt egyszer egy szlovák király, egy igazi Slovensk? král’. Ennek a (cseh)szlovák királynak volt egy (gyönyörű) lánya, Marika, akit a nép egyszerűen csak Slovenska Mariskovának hívott.

Boldogan élt Marisková az Óperencián és Gabcikovon túl, Pressburg várában, míg egyszer csak szörnyű bélgörcsök kezdték gyötörni. De nem ám olyan egészséges kápustás, hanem olyan, amitől a vízi erőmű turbinái is visszafelé kezdtek pörögni.

 

– Felség, csak egy szlovák Tokaji aszú segíthet, hiszen az a vinum regnum, rex vinorum! Marika pedig nyilvánvalóan rexová vinorum – mondta kezes Labas, a Komensky Egyetem orvos dékánja. Szaladt is hegyen-halmon tova a SIS összes szakügynöke… de nem találtak szlovák Tokajit.

 

– Én uram, én királyom nem létezik szlovák Tokaji aszú, pedig még Trébašov összes tőkéje alá is benéztünk – jelentették a királynak. A király nagyon elszomorodott, és a nép is boldogtalan lett, mivel a királylány miatt csak a páros rendszámú Skodák közlekedhettek.

 

– Majd én me’čiálom – mondta a testes udvari kan-cellár, és kezdte elterelni a Bodrogot.

– Egyszer volt Bősön kutyavásár, az EU miatt már csak a Bodrit terelheted! – szólt bölcsen a király. Inkább az EU-t tereld el! Ha sikerült a cseh mellett a szlovák nyelvet is hivatalosként elfogadtatnunk, akkor sikerülni fog egy jól csúszó szlovák Tokajit is lenyomni a torkukon! Ez lenne ám a nagy tett!

 

És így is lett. Alig jött fel a Telehold, már hozták is a királynak a szlovák Tokaji aszút.

– Én uram, én királyom, előbb Te kóstold meg e nemes nedűt! – a király ürített a pohárból, majd nyomban földhöz vágta.

– Ez nem Jim Beam! – kiáltotta – de nem is Tokaji! Ez savanyú és sztrapacska íze van!

– Kérem felségedet, hogy a nép miatt ne fikózza nyilvánosan a bort!  Ráadásul az EU-nak ízlett! – szólt a kan-cellár.

– Az utóíze nem is olyan rossz! Hogy csináltátok ilyen gyorsan? A magyaroknak ehhez évek kellenek?

– Felség, tizenkét éves egri fagyállóval gyorsítottunk. A Felvidék, bocsánat Slovensko összes szőlejét elrohasztottuk. Sajnos így is csak két puttonyra való aszúszem jött össze az indák alól. A harmadikat Mikuláš puttonyából pótoltuk.

– Ne indázz itt nekem, melyik Mikulášra gondolsz, csak nem a Zűrindára?

– Nem felség, Liptovsk? Mikulášra, de csak juhtúrót találtunk a puttonyban. Azt mindenesetre felhasználtuk.

– Na jól van, bokszold ki a cipőmet, megyek a lányomhoz. Ami jó a lányom beleinek, az jó az országnak!- szólt a király, és indult a betegágyhoz.

– Beöntéshez készüljetek! – szólt a király az orvos dékánhoz. – Megszületett a szlovák Tokaji aszú! Kicsit savanyúbb, kicsit büdösebb, de szlovák!