A Magyar Szabadalmi Hivatal az elmúlt időben több olyan döntést is hozott védjegybejelentések rosszhiszeműsége tárgyában, ahol a határozat indokolása ugyanazzal az elméleti okfejtéssel vezeti be a konkrét ügyre vonatkozó értékelést. E döntéseknél minden alkalommal a Fővárosi Bíróság egy döntését idézi, mely az ügyszám alapján (3.Pk.23.980/2004) nem a legfrissebb döntések egyike, emellett nem is állta ki a fellebbviteli bíróság (az Ítélőtábla) próbáját. E döntésre hivatkozva a Hivatal minden esetben két körülményt vizsgál: tudott-e a bejelentő a „korábbi megjelölésről”, illetve bizonyítható-e a bejelentéskori csalárd, tisztességtelen szándéka.
 
Feltételezzük, hogy a fenti bírósági döntés valóban megalapozott volt, azonban a Hivatal fenti hivatkozásából úgy tűnik, hogy nem veszi figyelembe a Hivatal az utóbbi évek fejleményeit, az utóbbi években kikristályosodott elveket. Az alábbiakban megpróbáljuk ezeket összefoglalni a magyar és az európai joggyakorlat alapján. Mi tehát a rosszhiszeműség jogi fogalma?
 
 
I. A bírói gyakorlat alapelvei

Nehéz dolgunk van, ugyanis általános, minden ügyre egyformán alkalmazható elv kevés van. Ezek véleményünk szerint az alábbiak:
 

1. A rosszhiszeműség megállapításának tartalmi előfeltételeit a törvény nem határozza meg, ezért azt mindig a konkrét tényállás alapján kell megítélni. Minden esetben vizsgálandók a bejelentés konkrét körülményei, és az eset összes körülményét figyelembe kell venni.

Ld.:
EBH 2002. 639 [Legf. Bír. Pkf. IV. 24.838/2000. sz.; ALOHA-ügy]
FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]
FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]
FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

Nem lehet tehát elvi éllel definiálni a rosszhiszeműség fogalmát. A joggyakorlat kimunkál általános szempontokat, ezek azonban csupán támpontot adhatnak.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

Téves a rosszhiszeműség jelentéstartamának leszűkítése arra a körülményre, miszerint a védjegybejelentő akkor (és kizárólag akkor) jár el rosszhiszeműen, ha úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet.

Ld.:
LB-H-PJ-2009-105. [Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.357/2008/7.; ZIZI-ügy]
FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

2. Kézenfekvő a rosszhiszeműség abban az esetben, ha bizonyított, hogy a bejelentő úgy lajstromoztatta a megjelölést, hogy tudott annak mást megillető jogáról. Az esetek többségében azonban ez a tudati viszony tényszerűen nem bizonyítható. Lehetséges azonban egy ésszerű és életszerű üzleti viselkedési normához viszonyítani a jogosult eljárását, amelynek eredményeként levonható következtetés arra, hogy adott körülmények között a piac szereplőitől elfogadható körültekintő üzleti magatartást tanúsított-e.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

A bejelentőnek a releváns időpontban fennálló szándéka olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni.

Ld. ECJ C-529/07 sz. döntés, LINDT-ügy

3. A védjegybejelentés akkor is rosszhiszemű, ha
- a bejelentő a védjegyet olyan célra kívánja felhasználni, amely a jogintézménynek a rendeltetésével nem összeegyeztethető;
- a bejelentő valódi szándéka a védjegyoltalommal való visszaélés lehetőségének a megteremtése (és e körben nem szükséges a tényleges sérelem, elegendő annak az elvi lehetősége).

Ld.:
LB-H-PJ-2008-161 [Legf. Bír. Pfv.IV.21.149/2007/6. szám; AKNESOL -ügy]
FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]
FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]
FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]
ECJ C-529/07 sz. döntés, LINDT-ügy
valamint az ICE-ügy [Fővárosi Bíróság 1. Pk. 22.792/2008; ld. dr. Vida Sándor cikke az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009. decemberi számában].

4. Amennyiben a bejelentés rosszhiszemű - mint abszolút lajstromozást kizáró, illetőleg törlési ok -, úgy a rosszhiszeműség az árujegyzék valamennyi áruja, illetőleg szolgáltatása tekintetében fennáll.

Ld. FIT-H-PJ-2007-238 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.887/2007/4.; „ALDI 2” ügy]

5. Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége annak alapján, hogy a védjegyében egy leíró jellegű szóelemet tüntet fel.

Ld. FIT-H-PJ-2008-360 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.305/2008/4.; TVO ÖV-ügy]

6. Nem állapítható meg a bejelentő rosszhiszeműsége önmagában annak alapján, hogy a védjegyében olyan elemet használ egy megkülönböztető képességgel rendelkező elem mellett, aminek a használata a védjegybejelentés időpontjában az érintett piacon elterjedt.

Ld. FIT-H-PJ-2008-473 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.211/2008/6.; D-SODA-ügy]

7. A kellő gondosság elmulasztása önmagában nem eredményezheti a rosszhiszemű bejelentés megállapítását.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

 
II. Példák a rosszhiszeműségre

A fentiekben tehát olyan elveket soroltunk fel, amelyek minden védjegyügyben alkalmazhatóak. A továbbiakban a joggyakorlat alapján olyan tényállásokat veszünk sorra, ahol a bíróság szerint az ügy körülményei alapján megállapítható volt a rosszhiszeműség.

Az ítélkezési gyakorlat szerint általában akkor rosszhiszemű a védjegybejelentő eljárása, ha
- úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet,
- illetőleg ha valaki úgy tesz védjegybejelentést, hogy a mást megillető jog létezéséről tudott vagy arról kellő gondosság elmulasztása miatt nem szerzett tudomást, de nem ez utóbbira, a kellő körültekintés hiányára alapozta a döntését.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

1. Több jogeset is foglalkozik azzal az esettel, amikor a védjegybejelentő úgy teszi meg a bejelentést, hogy a levédeni kívánt megjelölést a bejelentés időpontját megelőzően többen is használták az érintett piacon, illetve a védjegy bejelentője egyáltalán nem használta azt, hanem épp a védjegybejelentő versenytársa volt a korábbi használó.
 

1.1.
Az egyik ilyen ügyben a megjelölést a kérelmező [a védjegy törlését kezdeményező fél, az adott ügyben egy kft.] és az ellenérdekű fél [a védjegy bejelentője, egy betéti társaság] szoros gazdasági együttműködésben, több éves munkával tette széles körben ismertté. A megjelölést a kft. későbbi alapítóinak mindegyike - köztük az ellenérdekű fél beltagja is – használta. A márkanév ismertségének kialakulása azonban nem csak az ellenérdekű félhez kötődött: az ellenérdekű fél beltagjának és egyben a Kft. tagjainak közös gazdasági tevékenysége által vált ismertté az utóbb védjegyoltalomra bejelentett megjelölés. A bíróság az adott ügyben a társasági jog szabályaira hivatkozva állapította meg, hogy „a társaság egyik tagját sem illeti meg az a jogosultság, hogy saját személyében vagy saját maga által alapított gazdasági társaság útján a kérdéses megjelölést kisajátítsa, arra kizárólagos hasznosítási jogot védjegyoltalom által szerezzen”. Az ellenérdekű fél védjegybejelentése, amelynek alapján a megjelölésre egyedül igényelt kizárólagos jogot, rosszhiszemű volt.

Ld.: EBH 2002. 639 [Legf. Bír. Pkf. IV. 24.838/2000. sz.; ALOHA-ügy]

1.2.
Hasonló eredményre jutott a Fővárosi Ítélőtábla abban az ügyben, ahol a szembenálló felek közös társaságot nem alapítottak, de a megjelölés párhuzamos használata mellett az is megállapítható volt, hogy a bejelentő tudott a párhuzamos használatról, és a védjegyet nem rendeltetésének megfelelően (saját termékének védelmében) kívánta felhasználni, hanem a párhuzamos használóval szemben, kényszerítő eszközként.

A lajstromozási eljárás megindítása előtt a felek (valamint a törlést kérelmező ellenérdekű fél üzlethálózatához tartozó – az eljárásban részt nem vevő – üzletek) egymás mellett, egymás tudtával, párhuzamosan használták az adott megjelölést. A használat a védjegy bejelentőjének tudtával történt, aki ez ellen soha nem lépett fel, holott tudnia kellett, hogy a megjelölés ismertségét, megkülönböztető képességét az ellenérdekű fél használata is befolyásolta, ami a bíróság szerint megalapozta az ellenérdekű fél kérelmezőtől független jogait. A védjegyoltalomból folyó kizárólagos jogosultságból következően pedig a kérelmezőnek (azaz a védjegyjogosultnak) a védjegybejelentéskor tudnia kellett, hogy a védjegyoltalommal mindenkit, így az ellenérdekű felet és üzlethálózatának tagjait is el fogja zárni a megjelölés használatától. A védjegy jogosultja rosszhiszeműségét a fellebbezésben is megerősítette annak előadásával, hogy a megszerzett védjegyoltalom alapján csak akkor lépett fel az ellenérdekű féllel szemben, amikor a viszonyuk megromlott. Azzal ugyanis, hogy a megszerzett védjegyoltalmat a megromlott viszonyban az ellenérdekű féllel szemben tárgyalási alapként kívánta felhasználni, lényegében azt adta elő, hogy az oltalommal megszerzett kizárólagos jogait eszközül kívánta használni az ellenérdekű féllel folytatott tárgyalások során.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]
 
A fenti ügynek külön érdekessége, hogy a Fővárosi Bíróság az ügyben nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ki volt a korábbi tényleges használó. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság véleménye az volt, hogy valamely megjelölés használatára kizárólagos jogot a védjegybejelentéssel lehet szerezni, az ezt megelőzően történt tényleges használatból nem keletkezik kizárólagos jogosultság.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-170 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.941/2007/5.; HARMÓNIA-ügy]

1.3.
A ZIZI-ügyben ugyancsak arra tekintettel állapította meg a bíróság a bejelentő rosszhiszeműségét, hogy a védjegy bejelentője úgy kívánt kizárólagos jogot szerezni a megjelölésre, hogy tudott arról: a törlést kérelmező fél már a védjegybejelentés előtt használta a megjelölést termékeinek elnevezésében.

A kérelmező, mint szállító és az ellenérdekű fél [a védjegy jogosultja], mint megrendelő között 2000. március 10-én létrejött keretszerződés alapján nyilvánvaló volt, hogy az ellenérdekű fél már 2000. márciusában ismerte a kérelmező „Zizi-rock" elnevezésű termékét, így a védjegybejelentés megtételekor (2003. június 25.) tisztában volt azzal, hogy hasonló megjelöléssel a kérelmező már gyárt cukordrazsé terméket, lajstromozás nélkül használta a megjelölést belföldön. A védjegyoltalom kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosult számára a védjegy használatára, az ellenérdekű fél által megszerezni kívánt oltalom ezért alapot adhat a kérelmező használata elleni fellépésre. A kizárólagos jog megszerzésére irányuló szándék mindenképpen tisztességtelennek minősül a piacon korábbtól fogva jelen lévő versenytárssal szemben.

Ld.: FIT-H-PJ-2008-442 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.144/2008/4.; ZIZI-ügy]

1.4.
Bár a bíróságok egyes döntései nem elérhetőek a nyilvánosság számára, a szakmai folyóiratok alapján további hasonló ügyei is voltak az Ítélőtáblának. Dr. Vida Sándor cikke az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009. decemberi számában a következőket említi:

A MOZAIK-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 25.575/2006) a kérelmező (a védjegy bejelentője) nem tette vitássá, hogy a védjegybejelentését megelőzően ismerte az ellenérdekű fél megjelölését. Védekezése, miszerint a védjegy lajstromozásával próbált az új cége piaci érdekei számára védelmet szerezni az ellenérdekű féllel szemben, nem volt megfelelő kimentési ok a bejelentés rosszhiszeműsége alól, mert ezzel nem cáfolta azt a körülményt, miszerint tudomással bírt arról, hogy a megjelölést az ellenérdekű fél hosszabb ideje használta cégnevében és áruinak jelzésére, megkülönböztetésére és ennek ellenére kívánta a maga számára a védjegyoltalmat megszerezni.

Az AGRE-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 26.168/2007) az Ítélőtábla azt állapította meg, hogy a rosszhiszeműség megítéléséhez nem szükséges, hogy a védjegyet Magyarországon is használják, és nincs jelentősége annak sem, hogy a korábbi használó az érintett termékek forgalmazását is magában foglaló üzletágát szerződéssel átruházta-e. Az adott ügyben elégséges volt annak a ténye, hogy a törölni rendelt védjegy bejelentője alkalmazottja volt azoknak a gazdasági társaságoknak, amelyek a védjegyet termékeiken használták, ennélfogva tudta, hogy a megjelölés nem őt illeti. A csalárd, tisztességtelen szándékot pedig önmagában megalapozza a védjegybejelentéssel elérni kívánt cél, a kizárólagos jogok megszerzésével a versenytársak kizárása a hazai piacon a megjelölés használatából.
 
A HAGA-ügyben (Fővárosi Ítélőtábla 8. Pkf. 21.366/2003) a bejelentés rosszhiszemű volt, mert a fél annak ellenére tett saját nevében védjegybejelentést, hogy tudta: az adott megjelölést más már használja áru jelzésére, megkülönböztetésére. A mást illető megjelölésnek nem kell védjegyoltalommal rendelkeznie, megvalósulhat a sérelem pl. logóra vagy cégnévre is.

1.5. Ugyancsak rendeltetésellenes (és ezáltal rosszhiszemű) volt a védjegy bejelentése abban az ügyben, ahol a megjelölés használója az érintett termékre vonatkozó hasznosítási szerződés [értsd: szabadalmi licencszerződés] megszűnésének lehetőségét látva, saját részére védjegybejelentést tett. A védjegy bejelentőjének a szándéka a védjegyoltalom megszerzésével nem a termék piaci védelme volt, hanem a szerződés [értsd: szabadalmi licencszerződés] megszűnésének lehetősége miatt így kívánta megteremteni állítólagos beruházásai megtérülésének jogi feltételeit.

Ld.: LB-H-PJ-2008-161 [Legf. Bír. Pfv.IV.21.149/2007/6. szám; AKNESOL -ügy]

2. A rosszhiszemű bejelentések másik csoportjában a védjegy bejelentője a magyarországi lajstromozás hiányát kihasználva kívánta lajstromozni másnak a cégnevében, termékein használt megjelölését (külföldön védjegyoltalom alatt álló védjegyét) a saját maga számára.
 

2.1.
Az ALDI-ügyben a törlést kezdeményező ellenérdekű fél a bejelentés időpontjában jogosultja volt egy olyan ábrás védjegynek, amelynek színvilága és a speciális grafikával kialakított „A” betűje teljesen azonos volt a támadott védjeggyel, az árujegyzékek azonban eltérőek voltak. A védjegy bejelentője (az adott ügyben „kérelmező”, egy magyar cég) az „A” betű alatt „ALDI” feliratot tartalmazó ábrás megjelölést már 1999. májusában bejelentette, illetőleg ugyanekkor olyan más speciális grafikai kialakítású „A” betűt és  „ALDI” feliratot tartalmazó ábrás megjelölést is bejelentett lajstromozása, amely a törlést kezdeményező ellenérdekű fél későbbi közösségi védjegybejelentésének ábrás elemével egyező.
 
A bíróság szerint kizárt a véletlen egybeesés lehetősége, nem lehetett puszta véletlen az időben egymáshoz közel álló és az ellenérdekű felek logójaként, illetőleg ábrás védjegyeként már ismert ábrás megjelöléssel azonos kérelmezői védjegyek bejelentése. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ismerte a név és az ahhoz kapcsolódó ábrák eredeti forrását, és azzal a ténnyel is tisztában volt, hogy ez mást illet. Az ellenérdekű feleknek ugyan nem sikerült bizonyítania azt, hogy a kereskedelmi bolthálózattal, egyéb kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos tevékenységük nemcsak Németország különböző területein, hanem Magyarországon is közismertek voltak a védjegybejelentés időpontjában (mivel a bolthálózat csak ezt követő időpontban jelent meg Magyarországon), de a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a kérelmező (a magyar védjegy rosszhiszemű bejelentője) tudott arról, hogy a megjelölés más szellemi terméke.

Nem fogadta el a bíróság a kérelmezőnek azt az érvelését, hogy a védjegybejelentés azért sem volt visszaélésszerű, mert az ellenérdekű felek jóhiszemű magyarországi jogszerzését, más szolgáltatási osztályban történő piacra jutását nem akadályozta. Az ítélkezési gyakorlatra utalva rámutatott arra, hogy a rosszhiszeműség megállapításához nem szükséges a közvetlen piacra lépést megakadályozni, elegendő annak csupán az elvi lehetősége.
 
Az Ítélőtábla a fentieket azzal egészítette ki, hogy nem elegendő a védjegybejelentés jóhiszeműségének igazolásához önmagában az a körülmény, hogy a más javára oltalom alatt álló korábbi elsőbbségű, és a támadott védjegyben szereplő ábrával lényegileg megegyező védjegy nem minősül a bejelentés időpontjában Magyarországon közismertnek, illetőleg a korábbi védjegy a kérelmezői védjegy árujegyzékétől eltérő áruosztályokban áll oltalom alatt.
 
Helyesen mérlegelte az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező közel egy időben tett védjegybejelentései - a tárgyi védjeggyel együtt - olyan megjelöléseket tartalmaznak, amelyek a külföldön már évtizedek óta működő ellenérdekű felek által az üzletlánc elnevezéseként, illetőleg azzal kapcsolatban használt megjelöléssel azonosak vagy azokhoz nagyfokú hasonlóságot mutatnak.
 
A kérelmező eljárása az adott körülmények között nem tekinthető jóhiszeműnek és tisztességesnek. A tisztességtelen szándék is megvalósult azzal, hogy a kérelmező a korábbi védjegy adott szolgáltatási osztályokban történő magyarországi lajstromozásának és a forgalmazásnak a hiányát kihasználva szerezte meg a védjegyoltalmat. Súlytalannak bizonyult a kérelmezőnek azon érvelése, hogy nem volt bizonyított a megjelölés magyarországi közismertsége a védjegy bejelentése idején.

Ld. FIT-H-PJ-2007-216 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.25.886/2007/4.; ALDI-ügy]

2.2.
Hasonló volt a tényállás a COMPAL-ügyben. Az Ítélőtábla által jóváhagyott döntésben a Fővárosi Bíróság életszerűtlennek minősítette, hogy a notebook forgalmazásával foglalkozó kérelmező (a védjegy rosszhiszemű bejelentője) a védjegybejelentés időpontjában ne ismerte volna az ugyanezen a piacon jelen lévő, 1984-ben alapított külföldi cég nevét, és nem volt hihető azon előadás, hogy a fantáziaszót a kérelmező találta ki. Az ügy körülményeiből levonható volt az a következtetés, hogy a számítógép-alkatrészek beszerelésével foglalkozó kérelmezőnek a védjegybejelentés időpontjában ismernie kellett a számítástechnika piacán közel 20 éve jelen lévő tajvani céget, amely az alkatrészek beszereléséhez szükséges számítógép vázát gyártotta és forgalmazta.
 
Az Ítélőtábla az érvelést a következőkkel egészítette ki: a forgalmazásnak nem feltétele, hogy a forgalmazási láncolatban részt vevő javára a megjelölés védjegyként oltalom alatt álljon. Mindenképpen tisztességtelennek minősül, ha valaki a magyarországi lajstromozás hiányát kihasználva másnak a cégnevében és a termékeire használt megjelölését a maga számára védjegyként bejelenti. Az ilyen védjegybejelentés ellentétes a védjegyjog céljával, amelynek az a funkciója, hogy az áru adott gyártótól való származását, minőségét jelezze. A kérelmező célja az oltalommal megszerzett kizárólagossággal feltehetően az volt, hogy a külföldi cég termékeit jogszerűen forgalmazó versenytársakat kizárja a hazai piacon a megjelölés használatából. Ezt igazolta az Ítélőtábla szerint a kérelmező fellépése az ellenérdekű fél (a védjegytörlést kérelmező fél) ellen indított védjegybitorlási perben is.

Ld.: FIT-H-PJ-2007-394 [Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.089/2007/6.; COMPAL-ügy]