Nyílt levél

Kedves Dr. Pfuscher Ügyvéd Kolléga Úr!

Lúzer Elek közös barátunk lett, illetve, ahogy tudom, neked már csak volt barátod. Sajnálom, és ezért is írok neked. Nagyon kedves tőled, hogy szó szerint mindent megteszel érte és ügyfeleidért! Olyat is, amihez nem igazán értesz. Nincs nagyobb öröm számomra, mint mikor Veled találkozom a túloldalon, például egy védjegybitorlási pernél. Tudom persze, hogy sok az oroszlán, kevés a fóka, és mindent el kell vállaljál. De a több ezer ügyvéd között kevés az ezermester; lásd be, Te sem vagy az. Aki mindenhez ért egy kicsit, az nagyon semmihez sem ért. Aki az egyik jogterületen szakértő, az dilettáns egy másikon. Elek mindenről beszámolt, és nem voltam rest lejegyezni. Pedig ma is ügyfeled lehetne, ha időben hozzánk irányítod.

De játssz el kicsit a gondolattal: ha fáj a fogad, a háziorvosoddal tömeted be? Ha kiújul a sérved, akkor a szomszéd nőgyógyász műti meg? Mit szólnál, ha eljátszaná a sebészt, vagy hozzád hasonlóan egyszerűen csak azt hinné, hogy minden lyukat be tud stoppolni? Nem tett volna jobbat veled, ha egy profi sebészhez irányít? „Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, Te se tegyél olyat mással!”

Kollegiális üdvözlettel

a szabadalmi ügyvivő

Lúzer Elek cégalapítása

Lúzer Elek vagyok, hosszú ú-val. Mindig szerettem a tengert, különösen az óceánt. Amikor céget alapítottam, kértem az ügyvédemet, hogy neve „Atlantic” legyen, és intézze el a védjegyet is. Ő be is jelentette. Arra emlékszem, hogy jó sok illetéket fizettem, de úgy gondoltam, hogy minden rendben van, hisz már közel egy év eltelt. Céginduláskor legyártattam több tízezer levélpapírt, névjegyet (nagy tételben olcsóbb volt). Elkészült a bronz cégtábla és az autós matrica is. A cégnél mindenki Atlantic egyenruhát kapott. Kiemelten szerepelek a telefonkönyvben, az Arany Oldalakban, levédtem a domaint, megcsináltattam a weblapot, cégarculatot.  Hirdetek a helyi lapban, és a környékbeli postaládákba is került szórólap a cégről. Mindent megtettem, amit a cég indulása érdekében meg lehet tenni. Az ügyvédem is azt mondta, hogy minden rendben.
Egyszer csak váratlanul csörrent a telefon, dr. Pfuscher volt, Arról értesített a doktor, hogy baj van. Valaki egy „atlant” európai Közösségi Védjegy alapján felszólalt védjegybejelentésünk ellen. Ügyvédem azt mondta, hogy erről ő nem tehet, és visszaadja a megbízást. A védjegy elutasításáról már én kaptam az értesítést. Még a másik félnek is fizethettem!
De a nagyobb baj, hogy ilyen körülmények között a cég nevét is meg kellett változtassam. Rengeteg pénzbe került az iratok, táblák lecserélése. Mindez eltörpült amellett, hogy az új cég nevét még senki sem ismerte, így mindent kezdhettem szinte elölről. De erről majd később.

Lúzer Elek új cégnevet választ

Már beszámoltam az Atlantic Kft. kálváriájáról. Kisebb vagyont költöttem a névváltoztatásra. És senki sem ismerte az Elka Kft-t. Igen, Elka lett az új cégnév. Én Elek vagyok, feleségem pedig Katinka, Katalin, így kezdőbetűnkből választottam az ELKA-t. Végül az Elka név is felfutott. A varrodánkban már egyenruhát is bevezettünk, mindenki ELKA köpenyben varrt. Piacra dobtuk az ELKA kabátot, amely minőségében felvette a versenyt a legjobb nyugati modellekkel. Beindult az export is. Katinka is éjt nappallá téve dolgozott. Még egy német cég a Trenta GmbH is megbízott minket, hogy képviseljük őt Magyarországon. Beindítottuk második üzemünket is, majd mintaboltot nyitottunk.  Már majdnem kész volt a webshopunk is az elka.hu-n. Bevált az ELKA név, szaladt a szekér.

Egyszer csak rendőrök jöttek. Lefoglalták a készletet, a számítógépet, lepecsételték a raktárunkat. Még jó, hogy engem nem vittek el, csak beidéztek. Bár a vádat később ejtették, Katinkát nagyon megviselte a dolog. Nem mellesleg, engem is.
A feketeleves csak ezután jött. Beidéztek a bíróságra a Markóba, hogy védjegybitorlást követtem el. Valami egyiptomi cég perelt be egy „Melka” védjeggyel. Állítólag ez egy EU védjegybíróság volt, merthogy a Melka egy európai védjegy. Jó, hogy nem Mekka. Ki hallott már ilyet! A nagyobb baj, hogy az ügyvédem dr. Pfuscher sem tudta igazán, mit tegyen. A tárgyalást csak fél évvel későbbre tűzték ki, addig halálra izgultuk magunkat Katinkával. Eljött végül is a nap. Nem kívánom az ellenségemnek sem.
Elvették a nevet, a cégnevet, a domaint. Még nekem kellett hirdetést feladnom két országos lapban, hogy bitoroltam. A sokmilliós kár mellett az egyiptomi cég szabadalmi ügyvivőjét is fizetnem kellett. Kezdhettem minden elölről. Még jó, hogy dr. Pfuscher segítségével már mi is szereztünk védjegyet. Levédte nekünk a „Trenta”-t. Igaz, hogy csak Magyarországon, és igaz, hogy ez nem saját márka. De legalább arra jó, hogy a német cég nem tud más disztribútort választani.

Lúzer Elek a nagy disztribútor

Az ELKA névtől való eltiltás után felvettük a Trenta Hungary Kft. nevet. Megvolt a védjegyünk, szépen jött a német import. A Trenta GmbH is meg volt elégedve, nem tiltakozott, hogy felvettük cégnévként a nevét. Nem mondom, hogy talpra álltunk, de a nagy elkeseredés elmúlt. Katinka egy jó szlogent talált ki: „Legfrissebb trend a Trenta!” Több rádió is leadta a reklámot. Fogyott a trendi Trenta ruházat. A ruhaipari kiállításon összejöttem a svájci Brentic cég egyik vezetőjével. Ők majdnem azt gyártják, mint a Trenta GmbH, de Kínában gyártatnak és kicsit olcsóbbak. Megállapodtunk, hogy őket is képviseljük Magyarországon. Bár egy kicsit többet adtunk el az olcsóbb Brentic-ből, igyekeztünk korrektül tájékoztatni a vevőket, és igazságosan kezeltük mindkét márkát.

Hamarosan azonban levelet kaptunk a Trenta GmbH-tól, hogy felmondják a velünk kötött szerződést, mert abban állítólag az van, hogy konkurens márkát nem árulhatunk. A jövőben egy másik céget bíznak meg a disztribúcióval. Pfuscher doktor megígérte, hogy jól befűt a másik cégnek. Felszólította őket, hogy ne használják a Trenta nevet, mert az ügyfele védjegye, és hogy védjegybitorlási pert fog ellenük indítani. Ebben ugyanis már volt (némi) gyakorlata.
          
A meglepetés azonban akkor jött, amikor kiderült, hogy épp minket pereltek be. Már megint. Pedig éppen nekünk van védjegyünk.

Most Pfuscher doktor megnyugtatott: „Nem lehet semmi baj!” Azt kérte, hogy csak nézőként vegyek részt a tárgyaláson, ő mindent intéz, és megnyeri a pert. Együtt mentünk a Fővárosi Bíróságra. Valami rossz érzés fogott el, mikor a bejáratnál megmotoztak, táskámat átvilágították. Az ügyvéd urat meg se nézték, gondoltam őt már ismerik. Ez kicsit megnyugtatott. Iszonyú hosszú folyosón bolyongtunk, míg megtaláltuk a 6. termet. Várnunk kellett, amíg véget ért egy előző tárgyalás. Ólomlábon járt az idő. A másik felet egy szabadalmi ügyvivő képviselte, az ügyvéd úr vele beszélgetett. Végre megreccsent egy hangszóró; bemehettünk. Ügyvéd úr az ajtó mellett egy iskolai padba ült, én a nézők közé a padsorba. Egyedül voltam, más nem volt kíváncsi rám. A hosszú bírói pulpitus mögött hárman is ültek hosszú, fekete, inkvizíciós ruhában. Dr. Pfuscher is felvett valami ilyesmit, később azt mondta, hogy ez talár, és ebben kell lennie. A vele szemben ülő szabadalmi ügyvivőn ennek ellenére csak egy konfekció öltöny volt.  Gondoltam, hogy egy fél pontot ez is jelent a javunkra. Elnézést, de ruhaipari múltamat nem tudom megtagadni.


A történet folytatása a könyvben olvasható.